Mama blogjából

"Peti, ma a google térképpel játszva, egyszer csak közölte velem, hogy ő felfedezett valamit: valamit, ami lehet, hogy a mennyország kapuja(!), de biztos, hogy valamit felfedezett! - ezzel rámutatott egy hófehér mezőn, egy hófehér téglalapra (-70° 9' 15.01", +87° 48' 3.25")
...
(megnéztem, alighanem egy pixel-hiba a felvételen - asszem -, de megbeszéltük, hogy tán kutatóállomás is lehet...)

kinagyítva, nagyon kinagyítva, szépséges, sugárzó az a valami 
... hátha igaza van!"

Wagner: Lohengrin

Györgyi: Na nem fogod elhinni, de Peti Wágnert hallgatott a Bartókon, a Lohengrint közvetítették - és azt mondta, nagyon jó volt ... teljesen egyedül hallgatta, bent sem voltam a szobában, és ő kapcsolta be a rádiót!
Utána yutubon még újra hallgatta a felvonások bevezető zenéjét

Olvas itt, olvas ott.

Amfi-tó

Hát igen. Ott voltunk legszebb napjain. Amikor nyüzsögtek rajta a szebbnél szebb szitakötők, mikor még nem volt (olyan) büdös, amikor béka is volt és szép szine is volt. Most már visszavonult. halyén sárga lenyúzott fő teteme terül el. Péter viszont akkor is menő volt a Kritek on A38-as pólójában (strandpapucsban)

Lego törésteszt

Péter következő minifigje a törésteszt bábu lett, így ennek örömére készítettünk autókat hozzá.

Az első modell, hátrafele dobja le utasát:

Itt a második, már kiforrottabb konstrukció:

Péter nagyon élvezte az autók kifejlesztését és kipróbálását.

Évzár bizonyítványosztás és tűzugrás

Az iskolai évzáró délután ötkor kezdődött az iskolaudvaron. Gyereket fehér felsőben és zúzható nadrágban/szoknyában az udvar játékain játszanak, mint rendesen. A szülők pedig nyájmód gyűlnek és beszélgetnek középen. Egyszer csak a nyolcadikosok felsorakoznak egy helyre és énekelni, fuvolázni kezdenek. Aztán miután vége lett a darabnak egy rönkön elkezd beszélni a tanári karból az egyik tanár. Lazán, szinte spontán. Nam hallottam a szavait, mert erősítés, mikrofon nem volt. Percek alatt elcsendesedtek a felnőttek, és így már hallottuk hogy az idei nyolcadikos osztálytanítót szólítja, Miklós bácsit, hogy szóljon pár szót az elmúlt nyolc évről. (Itt az nyolc év után az osztálytanító kap egy év fizetett szabadságot, hogy legyen módja pihenni és feltőltődni a következő nyolc évre, hogy át tudjon fordulni ismét a hétévesek nyelvezetéhez, inspirációból és élményekből építsen újra annyi testet magának, amiből nyolc évig etetgeti ezeket a gyerekeket)
Miklós bácsi nem akar beszédet mondani. A gyerekek tovább játszottak a hátunk mögött a mászólovon és a homokozóban, a nagyobbak odgyűlnitek hallgatni miről van szó. Miklós felidézett egy szép északai Dunai kenuzási emlékét, de nem akarta ezt sem hosszan ragozni. Aztán azt mondta ott a rönkön állva, hogy előző évben voltak Istvánnal (másik nagy kedvenc osztálytanítóm) továbbképzésen. Nézegettek diákat az előadások után és az egyiken egy csomó félkész hegedű volt látható, ahogy takaros rendben, mint gardróbban a ruhák lógnak. Kérdezték ez mi? Mire mondták nekik, hogy nyolcadikos kézimunka órán készültek. Ők pedig egymásra néztek, hogy lám a gyerekeknek a felnőttek szabnak csak határokat. És hogy jövőre ez nehogy bekövetkezzen, menjünk most mind. Kezdődjön a nyáriszünet. És ezzel leugrott a rönkről. Pár perc alatt megjelent egy csomó tanár és énekeltek egyet mint kórus aztán már vonult is mindenki a maga termébe a bizonyítványosztásra.
Emese néni beült a mesemondó fotelba, köré ültek a párnákra a gyerekek. Mi, szülők a terem többi részét töltöttük fel. Emese ölében ott tornyosult a sok bizonyítvány. Ezek többoldalas, A4-es füzetek. rajzzal, verssel, és a szülőknek szóló leiratokkal az soztálytanító és a szaktanárok tollából.
A vers minden gyereknek más. Mindegyiknek személyre szólóan írja vagy keresi ki az osztálytanító. A verseknek egyfajta segítő vagy indentitás adó szerepe van. Soha nem kritikus vagy elszomorító versek ezek. Emese egyesével felolvasta a verseket, úgy, hogy előre nem mondta meg, hogy melyik kié. De közben igyekezett az illetőre nézni, és végül a tulajdonos kezébe adta a bizonyítványt. Végül a szülők is átadták az ajándékokat és elindultunk az iskola mögé, a patakpartra.
Itt szentiván éji tűzugrás volt. Lányi Gyuri bácsi dudált végig és a gyerekek, szülők és tanárok egyesével, párosával ugrálták át a tüzet. nagyon hangulatos volt a lemenő nap fényében, a háttérben néha elsüvítő piros vonattal és az iskolától elválasztó patakkal együtt.
Családias, laza, kedves, szeretettel teli évzáró volt ez. Nagyon jól éreztük magunkat.

A vers amit Péter kapott, amit szeptemberig meg kell tanuljon, és jövőre minden csütörtökön el kell mondjon reggel a suliban a következő:

Az én folyóm csak egy patak

Tengerem a kert végi tó

A récéket és a lúdakat
fűrdőzésre csalogató.

Ott szoktam én papírhajót 
úsztatgatni. kórétutajt

kedvemtől még a korhadó
szilvafa is mindig kihajt

Csigabiga a vonatom,
nem hinnétek, áramra jár:
Táplálja a fűszálakon
huzalként rezgő napsugár.

Csápjaival szedegeti

az éltető sugarakat
s bár sínpárja nincsen neki

lassacskán, de azért halad.

Így teleget a szép idő 
kínálgatja örömeit
repülőm a szitakötő
zöld szárnyával őszbe röpít.

waldorfos bejegyzések

fordított időrendben kerültek át a másik blogomról, mert az időközben már elmúlt publikus lenni. Alább a sok, ami ott volt elérhető és ami állítólag sokaknak jelentett hasznos és érdekes olvasmányt.

A továbbiakban az ilyen jellegű elmélkedéseimet, tapasztalataimat és beszámolóimat itt publikálom.

:)

waldorf

Szülői estek és egyéb finomságok után, íme a nyers valóság a maga megható, őszinte szépségével. Elsősök apukái iskolapadokat készítenek a gyerekeik számára. :) 

terem, ajtó manók

Megígértem, hát íme pár darabkája a teremnek. Igazán még nincs belakva, így elég sterilnek tűnhet elsőre. Jövő héten már kikerül egy háló az egyik nagy falra, amin folyamatosan kint lesznek az alkotások. Van egy szép szekrény amit nem sikerült rendesen lefényképeznem, és mivel a székek felkerültek már az asztalokra, így olyan szép látványképet sem csináltam. Na majd.

Tábla, amin a kép folyamatosan rajta van, kinyitáskor a belső oldalak és amik így takarásban vannak üresek. Ezeket használja a tanító. 







Ez itt a könyvtartó, ami tud gurulni, és ezen pihen a mesekönyv, meg ebben vannak a tanító füzetei meg ki tudja mi. Az alsó képen az évszakasztal és előtte a fotel látható. Ez fontos elem. 











Ez itt a hátsó traktus, ami végig pult és szekrény. Szép zöld függönnyel eltakarva a tálak és kosarak, párnák és textilzsákok, babzsákok és szelektív hulladákgyűjtők és tisztítószerek, euritmia ruhák és cipők... 







Ezt nézzétek meg jobban. Minden kicsinek van saját névvel ellátott bögrécskéje. Nem ám bolti, nem, nem. Akinek van beceneve, annak az került rá. Nagyon szépek. 







Ez pedig itt az ajtó. Egymás mellett színhatásában a régi állapot és a mostani. Az volt a kérés, hogy kicsit változtassam meg a hangulatát és fessek rá manókat. Kicsit stilizálva, mindenképpen illeszkedve a képbe. A piroskabátos kabátja nem ilyen brutális élőben. 

szülői est

Volt kedden. Hosszan tudnék ömlengeni, ehelyett a tények:
A srácok nagyon jü hatással vannak egymásra. Csoportdinamikailag feltűnően jók együtt. Nagyon jól lehet velük dolgozni. 
Emese elmesélte a napirendjüket, amiben reggel mindenki elmesélheti mi történt vele előző nap, majd kis éneklős-mese, aztán lejárják, elmutogatják az aznapi formarajz feladatot, esetünkben az egyenest. Aztán pisilés csapatosan halkan, aztán padok visszarendezése, és aztán leülnek. és itt jön a varázslat, mert egyszerre húzzák azt a 6-8-10 vonalat a füzetbe amit. Egyszerre, értitek? Emese néni azt mondta, hogy síri csend van, mert annyira koncentrálnak, a feladatra, hiszen erre készültek egész délelőtt. és ahogy egy éneknél vagy közös versmondásnál hatalmas segítség a közösség ereje, hogy megtartanak, ha elbizonytalanodsz, hogy biuztos ritmust, dallamot adnak támaszul, így itt is, a tudat, hogy egyszerre teszik megadja ugyanezt az erőt. Péter füzetén egyértelműen látszik ez a nagyfokú koncentráció.
Együtt uzsonnáznak, majd szakórák következnek, napi kettő. Aztán délben vége, mindenki mehet haza. Péter elfárad így is. Nem nagyon mesél, de szívesen jár és sokat komolyodott. Tegnap például rajzoltunk egész este. Én Csillnek egy fókuszképet, ő meg ezen fellelkesülve egy tájképet. Györgyi szrint ez Balatoncsicsó, ahol nyaralni szoktak apjával. Aztán gyurmázott jobbnál jobb figurákat, de ennek szentelek külön posztot mindjárt. a lényeg, hogy a srácon teljesen jól megfigyelhetőek az iskola hatásai. Sosem volt gondja az elmélyüléssel, most viszont befejezi amit elkezd, és koncepció van a fejében. Úgy érzem nagyon jó kezekben van. Mélyen megbízom a tanítókban és az iskola szellemiségében, és ez olyan biztonságérzetet jelent, amire nagyon szükségem van.

Kiderült, hogy a zene órákat a Téka zenekarból ismert, nagyszerű, varázslatos Lányi Gyuri bácsi tartja, aki személyesen is beszélt a zenetanulásról és a várható élményekről a szülőin.



Másik nekem nagyon jó hír, hogy idén októbertől indul az elsősöknek a sokat emlegetett szabad vallás óra, amit Kocziha Miklós bácsi fog tartani, akinek személyes varázsa szintén nagyon nagy hatással volt rám (is).

szabadvallás

Mályvacsiga régi blogjában találtam egy bejegyzést ami a szabad vallásról szól. Az a blog egy kincsesbánya, belinkelem, de ide is másolom, hogy ha keresem nálam is meglegyen.

Itt a link.

És az idézet Mályvacsiga blogjából:

1. osztály: egy keretes mese segítségével beszélgetünk a természetről, , évszakokról, nap-hold kapcsolatáról, állatok-növények beszélgetéséről, a víz, levegő, tűz, föld, reggel-este, betegség-halál témákról. Az év nap ünnepeire (Karácsony, Húsvét, Pünkösd, János-nap, Mihály-nap) odavágó mesét mondunk. 

A hangsúly nem azon van, amit tananyagként megtanítunk, a tartalmi rész arra szolgál, hogy elérjük vele az érzés- és akaratvilágot. Tudni kell, hogyan. Tudni kell, mi okoz megrázkódtatást a gyerek lelkében, és megfigyelni, mi hogyan hat az életkori sajátosságoknak megfelelően. Pl. első osztályban, ha a mesében előfordul: megölték a királynőt, ez nem kelt olyan részvétérzést, mint ha azt mondom: Jancsikának oda kellett adnia a kedvenc bárányát. Nagyon fontos a fokozatosság, pl. Húsvétkor egészen mást mesélünk elsőben, mint ötödikben! 

A meséken át a magasabb vezetést érzékeltetjük. A lehető legrosszabb lenne, ha elkezdenénk bizonygatni pl. a csodákat. 

2. osztályban már megjelenik az idő, a tér, a legendákról szól ennek az időszaknak a tananyaga. Hol éltek, mikor, és kik ők. A tanárnak rendkívül nagy feladatot jelent, hogy a korabeli lelki-szellemi struktúrát felvegye magába, s ezáltal megértse a legendák csodáinak és rendkívüli erényeinek jelentését. Csak így lesz hiteles vallástanári tevékenysége a gyerekek számára. 
A gyerek a legendákból megérti, hogy lehet a jóért tenni, érdemes küzdeni, még ha kilátástalannak tűnik is. Ha a gyerek nem érzi, hogy érdemes küzdeni, cinikus lesz. 

3. osztályban az Ótestamentum történeteit mondjuk el. A tanár újra és mindig átdolgozza lelkületét a beleélés szükséges eszközeivel és az osztály sajátos lelkületét minden egyes órán figyelembe veszi. Az Ótestamentum történeteinél erősen kidomborítja azokat a tényeket, amelyek a héber nép történetét a kereszténység kialakulásával, ill. Jézus Kr. életével és működésével összhangba hozza. Lehet, hogy a tényleges rámutatás erre az összhangra csak 6. osztályban következik be, de már előrevetítjük. 
A 10 parancsolattal összefüggésben - mi az, hogy a "törvény betöltése"? Ez a téma már 8., ill. 12. osztályosoknak szól, de alapjait a 3. osztályban veti el a tanító. 

4. osztályban Húsvétig még Ótestamentum, ekkor a "Veronika kendője" történettel áttérünk a kereszténységre. Év végéig az apostolok életrajzát dolgozzuk fel a megfelelő forrásmunkával. 

5. osztályban folytatjuk az apostolokkal, majd az első negyedév folyamán áttérünk Parsifal történetére, Húsvét felé pedig a kerekasztal lovagjainak története, Arthus király legendája. Ezeket a lépéseket az indokolja, hogy a 10-11 éves gyermek spontán vallásossága szűnőben van, másképp néz a külvilágra és önmagára. Körbetanítjuk a centrális témát. Parsifal küzdelme a szent Grál szolgálatáért, míg végül elnyeri a Grál királyságát. Sorskérdések, sorsproblémák érzékeltetése a történeten belül. 

6. osztályban Jézus Kr. élete, példázatok, egy keretes elbeszélésben. Az elbeszélés egy görög rabszolgakisfiúról szól, aki koholt vádak alapján Rómába kerül, ahol az oroszlánok elé akarják vetni. Az arénához tartozó börtönben tölti utolsó 5 napját, amikor is Szt. Pál tanítványaival találkozik ott, akiket hitük miatt ítéltek el. Életében először igaz barátokra tesz szert, s azok feltárját előtte az idők nagy eseményét, J. Kr. Földre jövetelét. Az év legnagyobb részét J. Kr. élete és a példázatok töltik ki, úgy, mintha ennek a görög kisfiúnak magyaráznák azt. A történet végén mindenki megmenekül. A kisfiú tisztázza magát a vádak alól és emberi, szabad élet vár az összes szereplőre. A történet Jacob Streit: Milon és az oroszlán c. műve alapján hangzik el. 

7. osztályban Helen Keller vak és süket írónő történetén keresztül megismerteti a tanulót, hogy milyen lényeges, hogy magunkat kifejezzük és másokat megértsünk. Hogyan alkotjuk a fogalmainkat? Mindenképpen emberi küzdelemről és győzelemről szóljon a tanítás. Lehet felfedezők, feltalálók élete, amely összefügg a földrajz, történelem, fizika vagy kémia tantárgyakkal. 

8. osztály: Apostolok cselekedetei, erősen kidomborítva a "pálfordulás" lehetőségét és bibliai tényét. A második félévben Albert Schweitzer élete, kalandjai, nehézségei, szenvedései. 

9. osztályban egy klinikailag elhunyt személy elbeszélése, 8 mp. története, s az eszméletre ébredés utáni élete, amelyben itt a Földön, a másik ember személyében találja meg Kr.-t. Utána egy közgazdasági könyvből tanuljuk: hogyan élünk ma. Önzés, elosztás. Ha van idő: Gandhi élete, ill. "Vidd hírét az igazaknak" c. könyv. 

10. osztályban Buddha beszédei, mindenben a helyes középút keresése. A 8-tagú ösvény, mint az erkölcsi élet gyakorlatai. 

11. osztály: Egy filózófus története, vagy filozófiatörténet. Pl. Szt. Ágoston. 

12. osztály: János evangélium. Illetve itt Anikó néni elmondta, hogy az utolsó években, amikor tanított, úgy érezte, hogy akkor a János evangélium "nem ült". Előtte öt évvel igen, lehet, hogy öt év múlva ismét fog, de azokban az időkben nem. Arra jutott, hogy az eretnekségről fog tanítani. A szufizmusról, haszidizmusról, a katar mozgalomról. Ezekben mind harcoltak, védtek Igazságokat, amiket a kor nem fogadott el, de mégis igazságok.

felelősségvállalásról

A mai gyerek többnyire nem megy, hanem viszik, nem főz, hanem befizetik, nem készít, hanem megveszi, nem mos, mosogat, takarít, hanem bekapcsolja a gépet. Mivel nem vesz részt tevékenyen az eseményekben, nem nagyon találkozik tettei következményeivel sem. Nem kell előkészülnie, és maga után elpakolnia nincs benne sem a múltban, sem a jövőben. Aki nem találkozik tettei következményeivel, nem ébred benne felelősség. A rosszul elvégzett munka következményét, ha észrevesszük, büntetésként éljük meg és tanulunk belőle. Ha nem jól csináltunk valamit, baj lesz belőle. Vagy rossz, kellemetlen. Ilyenkor az elromlott dolgot jóvá kell tenni: összeszedni, újracsinálni, kijavítani. A jó büntetés a tett következményét állítja a gyerek elé, és annak kijavítására ösztönzi. A világból kiragadott gyereket azonban nagyon nehéz büntetni. Mivel a cselekedetek következménye nem nyilvánvaló és kézzelfogható, a nevelők bonyolult büntetési módokkal próbálkoznak, vagy sokszor tanácstalanul következmény nélkül hagyják a dolgot. Nyitva felejtett ajtók, letöröletlen padok, be nem gombolt kabátok, becsatolatlan táskák, otthagyott ruhák, elmosatlan bögrék maradnak a gyerekek után. Mikor már kiélveztek, elhasználtak valamit,bizony erőfeszítést kíván továbbra is azzal foglalkozni. Könnyebb el dobni, mint megtisztítani, megszárítani, eltenni. Pedig nagyon fontos ezt szokássá tenni a gyermek életében, hogy megtanulja maga megtapasztalni saját tettei következményét, s ezzel felelősséget vállalni értük.

szerző - Nagy Rita osztálytanítóm, pilisszentlászlói waldorfiskola

----------------------------------------------------------------

A korai gyermekkor pedagógiája évek óta egyre nehezebb feladatok elé állít bennünket.
A gyerekekre olyan nagy mennyiségű benyomás zúdul, hogy nem képesek intenzíven kötődni hozzájuk. Ebből ered aztán az a felületesség, amely megnehezíti számukra, hogy gyökeret eresszenek.
Ha ez a gyökéreresztés nem jön létre, akkor a gyermekben nem alakul ki valódi tartás: nem talál magának szilárd, biztos és valóban átélt alapokat. Olyan lesz, mint a minden irányba céltalanul elfújt homok. Nagy fáradságába kerül az odafigyelés, a koncentrálás. Hiányozni fog belőle a kitartás és az odaadás, mert nem született meg benne a környezetéhez való kötődés. Unalmat, ürességet érez, és állandóan növekvő vágyat arra, hogy szórakoztassák és jól érezze magát.
Ezek a problémák olyan pedagógiát követelnek, melynél elsősorban nem tananyag-közvetítésről van szó, hanem olyan tanulási folyamatról, amely az adott nehézségeket képes a gyermekben megszüntetni, de legalább is csökkenteni. A tanulónak úgy kell felébrednie a formában, a színben, a szóban, a számban, a mesében, a zenélésben, hogy mélyebben átélhesse a dolgok lényegét. Vagyis egy ébresztésről, felébredésről van szó, az egyes tantárgyak alakító hatásának irányában. Nem az információ átadása a fontos, hanem a gyermek lényének – annak mélyebb rétegéiig ható – formálása.
Ez az, ami a gyerek viselkedésében eluralkodó káoszt leküzdheti, és formáló erőket ébreszthet fel benne.

(A fenti témát Ernst Bühler Formarajz c. könyvéből vette Nagy Rita osztálytanító. Pilisszentlászlói waldorfiskola)

ismerik

Suli, déli egy óra. Gyerkőcök az udvaron és a folyosókon és a termekben. Én enyémet próbálom kiimátkozni a homokozóból, ahonnan lesik a szomszéd telken heverésző macskákat. Péter elhagyta a diákigazolványát a folyosón. Persz nem vette észre. Egy kislány megtalálta és odaadta Solyának, mert tudta (hogy honnan, ne kérdezzétek) hogy Solya fia, Máté egy osztályba jár Péterrel. Aztán hazafele szembejött még egy kislány, aki odsaszólt Péternek, hogy eljutott e hozzá a megtalált diákigazolvány... Waldorfia? Valahogy olyan, mintha mindenki ismerne mindenkit.

Mihály nap

A Mihály nap a félelemtől való megszabadulás ünnepe - mint azt ma a mini szülői esten megtudtam. Arról szól, hogy legyőzzük a félelmünket, belül. Nem támadással, nem elfutással leszünk túl a problémán, hanembelül birkózzuk le a démonokat és kerekedünk felül. Kívülre mindebből csak a bátor haladás kerül.
A Mihály napi bátorságpróba az egyike nagy meghatározó élményeknek, amik kis hősünket érik az iskolában. Jelen esetben egy hosszú kirándulóútvonalon zajlott a megmérettetés, ahol az elsősök párokba rendeződtek harmadikosokkal. Egy elsős-egy harmadikos rendszerben. A harmadikosok választották ki, hogy melyik elsős ki kisérjen, pár nappal a megmérettetés előtt. Voltak olyan népszerű elsősök akiket egyenesen ki kellett sorsolni. Másokat a buszon "kértek meg", míg az én Péterrem a homokóban lelt a kísérője. Minden esetre így párokban vágtak neki a hosszú útnak. Először a sárkány barlangjába kellett eljutniuk, ahol ugyan csak a sárkány hörgését hallották, magáta sárkányt nem látták, de így is elég félelmetes volt. Majd egy sárkányvérrel (piros festék) teli üstből kellett kivenni egy fehér követ, ami fehérségével a jóságot volt hivatott szimbolizálni, melyet a sárkány a környező falvakból lopott el, és amit nekik kell a mérleghez menteni. Volt aki nem merte kivennia "vérből" a követ, nekik az ott segítő tündér segített. Ugyanis az úton rémisztgető, ijesztegető figorákkámaszkírozott hatodikosok lestek a kicsikre, és ezzel párhuzamosan tündérek segítették őket.
A harmadikosok, az az osztály volt, akik annak idején elbukták a saját próbájukat. mert abban az évben kísértés formájában az akkori hatodikosok rábírták őket, hogy cukorra cseréljék a kövecskéket, így azok összsúlya már nem volt elég, hogy ellensúlyozza a sárkány fekete szívét. (részletesebben a történtekről, a következményekről és az orvoslásukról itt olvashattok, Mályvacsigánál) Most, hogy ezek a srácok harmadikosként kicsiket kísértek, mindenre fel voltak készülve. Ál köveket mártottak sutyiben a vérbe, hogy ha netán jönnek és cukorkát kínálgatnak a nagyok, akkor azt adják majd cserébe, nem az igazi követ. Én ezen némiképpen elborzadtam, de a játék szabályaiba belefér, és ismerve az előzményeket cseppet sem meglepő óvintézkedés. Idén nem volt kísértés ha jól érettem. Szóval a pirossá festődött fehér kövecskéket óvva, nem megijedve át kellett jutniuk pár akadályon, és eljuttatni a kis követ a mérlegbe, aminek egyik serpenyőjében ott terpeszkedett a sárkány sötét szívét szimbolizáló nagy fekete kő. Ott felbukkantak ötödikesek is, akiknél már voltak fehér kövek mellett feketék is, hiszen ők éppen kilépnek a kisiskolás korból. Amikor az utolsó pár is befutott és az utolsó kő is a serpenyő megfelelő helyére került a bokrokban csendben megbúvő (azt hiszem) negyedikesek furulyázni kezdtek, miközben a tanárok kiakasztották a mérleget, hogy kiderüljön, hogy győzedelmeskedett e idén a jóság a gonoszság felett.

Igen. nagyon is kilendült a mérleg.

Hogy valóban féltek e az a másnapi botlásokból és a pénteki hiányzásokból ki is derül. Másik oldalon viszont ott van, hogy mennyire megvívtak ezzel a félelemmel mind. Péter például ma a nagy semmiből egyszercsak azt mondta a lépcsőházban nekem, hogy amikor jöttek a manók, akkor ő és a kísérője a csípőjükre tették a kezüket és úgy mentek tovább. (mint valami western hősök, gondoltam én) Az az élmény, hogy bátor voltam, és bár el akartam futni, de nem tettem és ezzel valami fontos tettet sikerült véghez vinnem meghatározó élmény a személyisélg fejlődésében. Az ilyen élmények adják meg azt az önbizalmat ami a következő megmérettetéskor továbbvisz minket, és amiből a bátorságunk táplálkozik. Ezek ugyanolyan sikerélmények, mint amikor meg megjük mondani a meetingen, hogy rossz a koncepció - mindenki ellenében - és fel merjük vázolni a saját elképzelésünket. A konfliktus kezelésnek nem a vakmerőség - az a manókkal való verekedés lett volna - és nem is gyávaság, az elszaladás a módja, és nem is a kivárás, hogy majdcsak elmennek a manók. Hanem a magabiztos haladás a cél felé, úy hogy ha szükséges tudjunk segítséget kérni - jelen esetben a tündérektől.

Almi egyik testvére hatodikos, szépen ki is maszkírozta magát iszonyatosan ijesztőre. Almi pedig nem ismerte meg. otthon elmondta milyen szörnyűek voltak a koboldok, ott a helyszínen pedig vagányan odaállt a anagy hatidokos elé és azt mondta nekik nagy fölényesen: Szánalmasak vagytok. Az elsősök ilyen vagány kiállásaitól a hatodikosok felbátorodtak és méginkább ijesztegették őket. Pedig valójában igencsak ijesztőek voltak. Így utólag már látszik, hogy a két csapat egymást hergelte bele ebbe a viselkedésbe. Nekem külön tetszik, hogy ez nagyban is így megy. Minnél magabiztosabban versenyzek, annál komolyabban veszik a versenytársak is a dolgot. Végül a furulyaszóval kísért katarktikus jelenet feloldotta az összes félelmet és feszültséget, hiszen győzött a jó, és ebben mindenkinek éppen úgy benne volt az egyéni bátorsága és győzelme.

Szabad vallás óra - szabadvallás óra

Mini szülői est volt ma, jobbára Miklós bácsi előadásában a hamarosan induló szabad vallás oktatásról. Sokkal többet nem tudtam meg annál, mint amit már eddig is gondoltam. Ez az óra nem igazán tanóra. Itt olyan élményekben igyekszik a tanító részesíteni a gyerekeket - meséken keresztül - amelyben ők újra és újra megélhetik azt az alapvető vallásosságot amely minden kisgyermek sajátja. A waldorf szellemiség úgy kezeli a gyerkeket, mindegy milyen felekezetű családba születik, az sem számít ha ateistába, szóval úgy tartja, hogy eleve minden kisgyerek vallásosan tekint a világra. Rácsodálkozik a világra és elfogadja, hogy olyan. Érzi a mélyésgét és vonzódik az igaz-ságához, és nem kérdőjelezi meg, hogy minden úgy van benne ahogy lennie kell. A szabad vallás óra nem az ész felöl közelíti ezt a mély veleszületett bizonyosságot, hiszen ez nem is egy ésszel felfogható dolog. Sokkal inkább olyan egyetemes hitet -érzést- tart ébren a szívükben, ami felekezet független. Azt a szépséges közös igazságot ami minden vallás alapja, mégpedig, hogy Isten létezik.
Se tanmenetet nem tudtunk meg, se könyvlistát vagy meselistát. Semmit. Miklós bácsit nézve nekem nem is kell. Bízom benne, tudom, hogy az egész életét a tanításnak szenteli és maximalista módjára kihozza magából a legjobbakat. Úgyhogy én csak azért mentem el ma erre, hogy halljam beszélni. Nem volt és most sincs kétség bennem, hogy a szabad vallás óra az egyik legjobb ami a trüffeles milkán kívül történhet a gyerekemmel. :D

Pár dolog mégis akad amit feljegyeztem magamnak, mint feltétlenül leírandó dolog:
A gyereknek manapság nagyon kell rend, rendszeresség, következetesség és ritmus. Ezek hiányában szétfolyik, elvész, tartás nélküli lesz. Az életünkben az egyensúly folyton felborul és a mi feladatunk újra és újra helyreállítani. Ehhez pedig kell az az eredetileg velünk született belső bizonyosság amit hajlamosak vagyunk elveszíteni a sok agyalás és gondolkodás, magyarázat és beszéd által.

Ajánlott egy könyvet is, melynek szereplője három felekezet templomába is jár, és mindhárom vallást ugyanúgy igaznak találta és komolyan vette. Benne ezek nagyon szépen megfértek. A könyv: Yann martel - Pi élete.

Nem emlékszem mi volt, vagy mik voltak azok az élmények amik bennem ezt a hitet életben tartották. Gyanítom, hogy a szentendrei telken töltött hetek, a lepkehálóval rohangálás, az irtózatos eső, amire ma is emlékszem, hogy nem láttam egy méternyit sem Mátray nyitott ablakán kifele, a Mátyás templom színes üvegablakai is, és ott kellett lennie meditatív dolgoknak is, egy régi udvaron körbe-körbe biciklizésnek, hogy volt ebben része rengeteg mindennek, biztos. Minden esetre ma pont így érzek, hogy mindegy a felekezet, mert csupán az számít, hogy fellengzés nélküli jószándék vezéreljen. ne gondoljam, hogy én majd megoldom a nagy bajokat, de igenis tegyem meg ami rajtam múlik. És ehhez van segítség, van felső vezetés ami jobban tudja, és akinek az ítéletében vakon bízhatok. És igen, nagyon szeretném, ha agyerekem érezné ezt, ha természetes lenne neki, hogy ez így van, és ő is erőt tudna meríteni ebből a bizonyosságból.

Tábla meg ilyenek

Igyekszem minden újabb táblaképet megörökíteni. Most ez az aktuális kép. A tábla kinyitható, így a napi aktuális tartalmak belül láthatóak mindig. Látható még az évszakasztal, és egy kis papírmozaik. Lentebb pedig Péter alkotta gyurma Micimackó és Malacka. Füles az én művem, a fotót és a beállítást viszont ő készítette. 

Adventi kert

Adventi kerten voltunk ma. (A kép illusztráció. Forrás: www.napsugariskola.hu) Szülők, testvérek, nagymamák körbeültük a termet. Középen ágakból rakott spirál. Legbelül egy kis oszlopon egy vastagabb gyertya állt. Elsőként mi, a családtagok mehettünk be és foglaltunk helyet a teljesen sötét teremben, körben a fal mellett. Aztán szépen besorjáztak az elsősök és leültek a nekik fenntartott helyre, kupacban. Énekeltünk. Aztán Emese néni elmesélt egy történetet, melyben a várandós Mária keresztül halad egy havas hideg téli erdőn, és lába nyomából virágok sarjadnak. Aztán ismét énekelni kezdtünk. Az egyik apuka gitáron kísérte a dalokat. Emese egy almába szúrt gyertyával elindult a spirálba. Középre érve meggyújtotta a gyertyáját a középső lángról és a fenyőágak közé eldugdosott csillagok egyikére tette le. Majd következtek a gyerekek. Szépen egyesével bementek és meggyújtották, majd kerestek egy csillagot és letették rá, majd kijöttek a spirálban haladva immár kifelé. Mi, szülők közben végig énekeltünk. A dolog hosszan eltartott, több, mint egy órát, mert a végén néhány szülő, kisebb, nagyobb testvér is almát ragadott és az éneklő szülők körében végigjárta a spirált.
A látvány nagyon hasonló volt a képen láthatóhoz. 35-40 gyergya lángja, körben az éneklő mosolygós arcok. A gyerekek is jól ismerték a dalokat és lelkesen énakalték is. És mi szülők is egészen jók voltunk. Egyszersem volt olyan jaj ez de kínos érzésem. nem volt hamis, nem voltak kínos csendek. Az apuka aki gitározott bluest szokott játszani, és amikor egy pillanatnyi szünet támadt két dal között a keze automatikusan egy blues alapot kezdett játszani. Az egész nagyon meghitt és szeretteli volt.
Amikor a gyerekek lejárták ott hagytak minket szülőket és testvéreket és visszamentek az osztályba, ahol megkapták a rég áhított furulyájukat. Fából készült szépséges darabok ezek, meglehetősen szép hanggal. Péter nagyon boldog volt a sajátjával, büszke és pontosan érzi, hogy ez mennyivel több, másabb mint a műanyag furulyája. Itthon derült ki, hogy Gyuri bácsi madárnevekkel tanítja nekik a lyukak nevét. Az a madár lakik ott, amelyik neve a megfelelő betűvel kezdődik.

Ma kaptak magonc medált is, mert ezennel magoncosok ők is. Péter beavatott, hogy akinek ilyenje van az sokkal ügyesebben muzsikál ha viseli. Hm.

Jóságliszt

Péterrel ülünk a villamoson. A sapkája, mint cicafülek mered kétfele a fejéről. nagy komolyan belefog.
-Jóságlisztet gyűjtünk.
-Azt meg hogyan kell? -kérdezem
-Hát kanállal. Aki aznap ügyes volt, az normális kanállal. Aki nem az kicsivel, aki nagyon ügyes volt, az púpozottal.
-Aha. És mi lesz belőle?
-Húsvétra kell összegyűljön. Kenyeret sütünk belőle.
-Te milyen kanállal rakhattál?
-Tegnap kicsivel. Ma közepessel. Holnap megcélzoma púposat.
-Emese néni mondja meg ki milyet?
-Nem. Mindenki magának.
-???
-Mindenkinek magában végig kell gondolni a napot, hogy mi hogy sikerült és úgy. 
-Ó
Holnap igyekszem púposat.

Másnap és harmadnap nagy büszkén mondta hogy púposat rakhatott. Belső erő, ugye? Végignézni  a napon, hogy mit végeztünk a tervezettből, és megítélni, hogy ez elég volt e, kevés, vagy dícséretesen sok.
Olyan mély és megható hála van bennem, hogy ide és ehhez az osztálytanítóhoz járhat.

Péter repülős filmje

Kutyák

Szülinapi ajándéknak készültek. Eredetileg kiasutókat kaptak volna a srácok, de aztán ha már waldorf, legyen valami kézzel készült. Semmi ötletünk nem volt. Aztán reggel a buszon ott volt egy iskoláslány egy ennél lényegesen bénább kutyával. Akkor összenéztünk Péterrel, hogy ez jó lesz. Ma délután pedig össze is raktuk a két ebet. Nagyon viccesek és szuperül lehet velük játszani. A harmadik, aki vöröses barna, amolyan leonbergi juhászkutsa színű - Burkus - holnap kerül befejezésre. A fotók elég vacakok, ki tudja miért.